befedett a volt szerelem szürke ködje, pora

s csak néha érzem, hogy tiszta vagyok

többé nem raboskodnék ebben a

masszív várban, önként

kinézzek végre a rés ablakon

vidám legyek, s egész, ki voltam egykoron

 Száraz, cserepes a szája?

Használjon disznózsírt!

Disznózsír. A természetes hidratálásért.

... vagy ne! Használjon inkább vajat, növényi zsíradékot.

kalauzoltam magam

egyre nagyobb magasságok s mélységek felé

  az ürességre kellett a mámor, bódulat  s lett azután.. egyre inkább pusztulat

 a szakadékban beteg, összetört lényem nézeget

völgy ez?  jó

  mi lesz

  .. leheletfinom szárnyával

jókorát suhintott a sötét ég alatt azon az éjen

  s a Bikás parkban fekve

csak úgy, beírta magát a történelmembe

Neked megy

rád mászik

adja magát, teljes súlyát, félszeg mosolyát 

 azért ösztönösen vigyáz

csak mint egy shaker, kicsit felráz

  repül a fülbevaló

   szétmegy a frizura,

aztán csak lép tovább

ide nekem

világ!

Puha pofikádban elveszek, hol a vége?

mutatod

Kint szinte szalad, vidám arccal előre,

 kezek oldalt

 - lóg a széldzseki, bő a farmergatya -

robog a szöszke, nagy baba :)

abban a pillanatban elkezdődik - még esik -

 a száradás, a felejtés, az elmúlás, ..

kiment az "érzéstelenítő" (megszáradtam, tűz a nap)

szomorú szépség

  szép szomorúság

hűsítő nyugalom, az egyedül

régi, társ

   de nem tudtam még akkor

- fenyőkre nyíló balkon -

 hogy tényleg erről szól

Black Sabbath Solitude - YouTube

tudom még, milyen volt

  látni, hallgatni, nagyon közel lenni, hinni,

  hogy ez igaz

 tartani, mint anya a csecsemőt..   babám 

  szerettem szeretni őt  

  és megérte

kockáztatni érte

 bár hirtelen, s nagyot rúgott

      - agyrém - 

  megmarad végig 

   a csillagos éj  

 a vízen majd felfekszem, átmos lágyan, álmosságom elhal új életemben ezután 

csak bőgök és bőgök,

kivéreztetem

az ereimből

szorítom, hogy folyjon, 

 s ömlik, árad folyton

egyszerre lüktet és fáj ez a másállapot, gyönyörködtet, ahogy haldoklik üvöltve és csendesen ez

a szerelem szép, rúgkapál

 bennem

 érzem, hogy elszakadt a fonál

Bármit teszek itt, s próbálom összeakasztani,

a távolban lehullott 

a másik vége, láthatatlan,

sötét mélybe veszett

 ismerkedem a búcsúval

ez is egy fekete, halál

de nem csinálhattam volna másképp

egy percét sem

elsodort, őrület volt

 ez a seb

boldog volt egykor a szívemen,

mikor beütött, s most csak 

lábnyomot hagyott

  Sokat piszkáltam egy bottal a parton,

mindig megmozdult picit. Gyönyörű volt.

Aztán amikor nem piszkáltam többet,

mozdulatlan maradt.

 Talán máskor, másnak életre kel

hiszem, hogy a vége jó

Erdő Csárda

a sínek mentén

Komárom és Ács között.

Rote Rosen

német szappanopera

Lüneburgban

Ki nézi 

rajtam kívül

túl sok az infó,

a felszín

hamar elvész, 

a kedv

Holott egy apróság elég

1 napra, 1 időszakra

bőven

Hadd.. 

ó, bárcsak 

(mint gyermekként)

lefekszek most ide a földre 

és csak bámulok

Zacskókkal megyek a piacra

s abba pakolok, újra

Az élet rákényszerít,

hogy megrágjam és kiköpjem magam

.

jöttem, de már itt sem vagyok,

megint megyek tovább.

Túl sok a lehetőség,

a markomból könnyen és gyorsan kicsúszik,

s ami megszokott,

megyek tovább

Nem keres(ett). Ez egy jel:

nem.

Egyértelmű, s felszabadító.

Itt nincs keresgélnivaló

                (máshol kapirgáljak)

Értsd meg végre.  Pont! 

Mondom magamnak.

Kedden bemegyek a 

répaboltba

Pontosabban a lámpaboltba

a Nyugatinál

(Ó a répatorta

de jó lesz majd..)

ez a szmog cunami úgyanúgy

benyal engem itt a Dózsán

hiába állok hátrébb

Még mindig szeretlek

bár senki se sejti már

Még mindig gyönyörű ez a szám

-Dangerous Beauty-

de csak a jégpáncél alatt

hallgatom

Nem tudja meg soha senki

(Megannyi pillanat, mi nem derül ki

míg élünk, s meghalunk,

és azután sem, persze.)

Egyszeri csoda. Egyedül.

Őrzöm. 

Még mindig meghatódok és tele a szívem

Még mindig királylány vagyok, csitri

Előttem az élet,

a világ, Jézusom

Jég alatt vergődök

keresem a kiutat az ormányommal

saját privát ketrecemből

oly nehéz kitörni, sehol egy rés!

Ne hiába várjanak rám

egy jobb világban

szeretem meglátni

a férfiban a nőt

pontosabban a szépséget,

finomságot

megőriztem a lábujjaim

(vagy ők engem)

miközben minden zajlott

el voltak felejtve totál

mint tavaszi rét zsenge szálai

ez más világ

nyugalom 

itt vagyunk

besütnek a nap árnyai

az IC ablakán 

lebarnultak

azokból a parányi morzsákból

ami maradt, vagy lesz

próbálom összecsipegetni

ami nincs.

Szerelem, nyugi, mi

Ez hiányzik,

de ide érzem,

ide vágyom,

ide csipegetem

libabőrös kezem

borongós. De rű 

hirtelen átfut

egy csomó jó, ami ért, és ér

(ahogy vasárnap reggel lustálkodom)

van, aki ezek közül

már hajszálon se lóg

mégis,

a legmélyebb

szeretettel

köszönöm

kinn vagytok a Paskal strandon?

Jó lubickolást :)

Valaki egész máshogy él,

gondolkodik, és érez.

felszabadító..

egy más világ

a másik ember

ha most rendesen a szemembe néz,

összeomlok,

Bárki az

Fájdalmam súlya felbugyog,

oly közel

ha most a szemembe néz mélyen 

a földalattin

Valaki

néha olyan jó azt hinni

hogy mások okosak

és én annyi mindent nem tudok még

ami pedig úgy van, és az élet ilyen törvényszerűsége

és nagysága

amit mások tudnak

és én csak tanulgatok

biztonságot ad

olyan nehezen indul ez a nap

visszavánszorogni a szokásosba

hogy legalább legyek úgy, hogy nem vagyok sehogy, csak élek

"egyensúlyban"

valójában alszok

ez jó volt

itt az ujjaim között

göndör fürtök

a friss hajamon

de a jazz pörgő ritmusa

feléleszt

Elmúlt 

Egyszer talán majd elmesélik,

mi minden történt velem.

Mert én csak úgy élek,

kb. fogalmam nincs.

.

Vesztőhely

(ahol vége lett)

Elveszít

(falnak dőlt)

meg kell támaszkodjak

.

jöhet

a "nihil"

Fejes a semmibe

a függő net(z) háló alól

szétnézek a ligetre röptemben

Sötétkék ég, 

földszagú nedves

valóság

feketeség a fű között

s odalent mélyen

régi-új élet

jöhet

ne

Kiköpött a rendszer

buroknak érzett burokból

röpültem ki

s a köztesben visz a szél

Talajt nem érek

csak véletlen

ahogy sodor a lég

cibál a lét

Most könnyű vagyok

magam vagyok

hiába nehéz

a szívem

Néha azt hittem, egy sírban fekszünk majd.

Nem.

De a fogkefefejeinket együtt dobom ki. Drámaian szép,

ahogy egymás mellett fekszenek a kukában

 úton az enyészet felé, bárhogy is lesz

A világ összes érzése,

sebzett szívem szerető könnye

kicsordul a szememből,

most hogy elveszítem őt

Világfájdalom, teljesség.

Most engem húznak fel,

én ragyogok a kereszten

megyünk át rajta, drágám

hullámzó tenger

lehetnél ilyenebb, olyanabb, valaki más

Ahogy én is, és mással lennél

(hullámok fodrozódnak

elfelé

újak áramlanak szemből)

Röpül az idő,

együtt ér minket most

kint

és bent

(Őrzöm magamban a vágyat, hogy szeret mélyen.

én is magamat,

meg őt - az előzőt -

ezt adta.)

Jó jóhiszeműnek lenni, és bízni

nem féltve a szívet

.

ez van,

ez is eltűnt.

Egyedül

  megremegek belül, s tovább száguldok a város felett, kóbor sebzett sas, sötét felhők között.

 .. megpihenek csibeként

egy világos reggel.?

Csak ezt az egyet viszem végig

lehántom az összes héját, ami volt,

s megmaradt élet-szaga

                Széthullanak a folyó fölött a levél darabok

Ezt az egyet.

Lassan,

csutkára.

És azt is.

míg

új bimbó nem nyílik

a helyébe

.

Hová kerül a névjegykártyád?

papír hulladék

Nem lesz ott senki

amikor megsemmisül

hirtelen

    vagy hosszan

barmolódik egy gép alatt

Ülök a padon,

felhívom a régi szeretőm.

Gyere ide. Mikor? 1 óra? (az jó.)

Mindegy meddig tart.

Kísérj haza.

Útközben vegyél jégkrémet a kisboltban

(vanília csokibevonattal)

Otthon dugj be az ágyba.

Bugyolálj takaróba.

hideg szél fúj, tél van

elengedni a hálót

mely azt hittem véd, tart

s célba is gabalyodok majd...

ha ha..

s hu hu..

hullani

csak

.

Találkoznom kell magammal

most, hogy már senki sem keres

s én se senkit, semmit.

(A monitor is egyből kikapcsolódott..)

Járatlan út,

feneketlen kút magam

minden befed

függés, terv, sóvárg

már ő is csak egy ismerős rácsodálkozó
ha holtan találnak a szobámban

amikor sírok
tisztábban látok

Jól megterveztem mindent,

de mikor jön már egy kis élet...
...SORON KÍVÜL..?!

Nincs már ott senki,
elhagyta a házat.

Csak az illúzió pöffeteg gömbje hömpölyög
s bénít

miközben egy másik élet üresen tátong

betöltésre vár

.

Várom hogy írjon.

Imádjon!

Tőle függök

rajta csüngök

magam nem vagyok

túl ezen, túl azon
szabadon

hagyom most már

Tényleg meg kellett halni hozzá,
s meghalasztani,

hogy
élet

egy réteggel mélyebbre látni

a szabadulás ígérete

Finom káosz

lazuló szövet 

bűvöl a bizonytalan  

.

"elkezdem majd nemsoká" hetek

vesznek rohannak
a nullán diszkréten

Széltében hosszában

kérges

vargadombi ágak

sötétlenek vénen
- napnyugta -

mese kékben

ki nem mondott gondolatok

"biztos ezt jelenti" 

sablon.

Most magabiztos vagy béna (vagy

stb.) vagy,

ahogy itt kened magad?

.

Sebésztűm oda nem illőt öltött

barmolt

Nem vágok többet.

.

fogatlan oroszlán

nézek lelkes bambán

ami tíz éve alap volt

mára totál elszállt.

Megvan a gipszfogsor!

Hétköznapi örömöcske

s egy nyugodt álom képzete feldereng

tuti hogy van valami,
amiben más vagy, mint a többség.
A reakciód fura.


Legalábbis remélem, nemcsak én
(Jelenet a medence szélén)

 

Csak nekem nagy dolog,
más észre sem veszi,
de történt valami.
Léptem
(bele a vízbe)